Az elmúlt hétvégén még a Hungaroringen rótta a köröket a World Series by Renault (WSR) magyarországi állomásán, ezen a hétvégén viszont már a Forma-1-ben debütálhat a Hispania színeiben. De ki ez a 22 éves srác, és hogyan jutott el az ausztráliai Perth városából a Red Bull pilótanevelő programján át a Forma-1-ig? Ismerkedjünk meg az F1 legújabb újoncával, Daniel Ricciardóval!

Előbb azonban még egy gyors találós kérdés! Egy konok ausztrál, aki ha egyszer valamit a fejébe vesz, abból többé nem enged. Néhány gokartos év után egy öreg Van Diemennel kezdett versenyezni az ausztrál Forma Ford bajnokságban, ám szponzorok híján eleinte anyagi nehézségekkel küzdött, így a kezdeti sikerek elmaradtak. Miután Európába költözött, az igazi ugródeszkát az F3 jelentette számára, ahol szép sikereket ért el. Első köreit egy F1-es autóval Spanyolországban tette meg, és hamarosan tesztpilótai állást kapott egy középcsapatnál. Imád mountain bike-ozni, és gyakran hódol is ezen szenvedélyének, amely során esetenként csúnyán összetöri magát. Jelenleg a Red Bull alkalmazásában áll. A Forma-1-ben az aktuális sereghajtó színeiben mutatkozhat be, hazai pályán és mindezek ellenére nem Mark Webbernek hívják. Ki ő?  

Nos, bizonyára mindannyian kitalálhatták, hogy ő Daniel Ricciardo, vagyis az az ausztrál fiatalember, aki ezen a hétvégén a Hispania Racing Team színeiben debütálhat a Forma-1-ben, azon a silverstone-i pályán, amit maga is nagyon jól ismer, és ami alig néhány kilométerre fekszik angliai lakásától.

Daniel Ricciardo 1989. július 1-jén született az ausztráliai Perth városában. Az autósport szeretetét egyrészről génjeiben örökölte szüleitől, másrészről kisgyerek korában kapta el cseppfertőzés útján. „Annak idején az apám is versenyzett, úgyhogy kissrácként - úgy 2-3 évesen - egy csomó időt töltöttem el édesanyám karjaiban a pálya szélén. Valószínűleg ekkor fertőzött meg végleg a benzingőz illata és a versenyautók hangja”- emlékezett vissza első autósportélményeire Ricciardo egy az ESPN tévécsatorna által róla készített műsorban.

A kis Daniel ezt követően hamar megmutatta, milyen kitartóan tud küzdeni álmaiért, és addig-addig rágta szülei fülét, amíg kilenc éves korára végül csak sikerült meggyőznie őket, hogy belőle nem is lehet más, csakis autóversenyző. Ekkor kezdett el gokartozni az ausztrál bajnokságban, ám a kiugró eredmények elmaradtak - a kis Ricciardo rendre csupán a 14-15. hely környékén szerénykedett társai mögött.

A legtöbb korabeli kisgyereknek ez valószínűleg végleg elvette volna a kedvét a folytatástól, ám ő máshogyan gondolkodott, és a kezdeti kiábrándító eredményekből azt a következtetést vonta le, hogy ezek szerint még jobban rá kell feküdnie a témára, és még nagyobb erőbedobással kell üldöznie a sikereket. Ismerjük Thomas Alva Edison mondását: „A zseni egy százalék tehetség, kilencvenkilenc százalék szorgalom.”

Ezzel nem azt állítjuk, hogy Ricciardo ne lett volna egy született zseni, de tény, hogy elsősorban szorgalmának, kitartásának és elképesztő akaraterejének (ha úgy tetszik: tehetségének) köszönheti, hogy végül kiemelkedett társai közül, és épp ő lett az, aki most vasárnap debütálhat a Forma-1-ben, és nem egy azok közül a srácok közül, akik anno, kilenc éves korában eltángálták őt az ausztrál bajnokságban.       

Ricciardo 15 éves volt, amikor 2005-ben bemutatkozott a nyugat-ausztrál Forma Ford bajnokságban, egy vele egyidős, autók között meglehetősen öregecskének számító Van Diemen volánjánál. A rendelkezésére álló technikai háttér fényében az év végi 8. hely nem is mondható olyan rossz eredménynek. Talán ennek köszönhette, hogy 2006-ban sportösztöndíjat nyert, aminek köszönhetően a Forma BMW Ázsia-bajnokságában indulhatott, az Eurasia Motorsport színeiben. Az itteni mérlege - két győzelem, egy pole pozíció, és a bravúrosnak mondható 3. hely az év végi összetettben - egyértelművé tette az ifjú Daniel és családja számára, hogy itt az idő, hogy a fiú Európában is próbára tegye tudását.

2007-ben, az ekkor 17 éves Ricciardo az Európai- és az Olasz Forma Renault-sorozat futamain indult, ám anyagi háttere erősen behatárolta kezdeti lehetőségeit, így ebben az évben mindössze egy dobogós helyezésre futotta az ő, illetve az autója erejéből. Nem topcsapatban versenyzett, ám szülei így is rengeteget áldoztak arra, hogy egyáltalán bizonyítási lehetőséghez juttassák tehetséges fiúkat - Ricciardo utólagos elmondása szerint 2-300 ezer dollárjuk bánta csak ezt az egy évet.

Persze nemcsak a szülők hoztak áldozatot, hanem Daniel is, aki úgy költözött Olaszországba, hogy nem is tudott olaszul, és az idegen országban szülőföldje hiánya mellett barátai távolságát is el kellett viselnie, ám mint mondja, a versenyzés élménye mindenért kárpótolta őt. A kitartásnak és az áldozatos munkának pedig meg is lett a gyümölcse: a Red Bull felfigyelt az ausztrál tinédzser tehetségére, és szárnyai alá vette Ricciardót. Innentől kezdve ők egyengették a fiú pályafutását és jövőjét, és innentől kezdve jöttek az eredmények is.

Ha valaki, akkor Ricciardo aztán tényleg szinte mindent a Red Bullnak köszönhet, hiszen ha megnézzük eddigi pályafutását, akkor az két, egymástól élesen eltérő részre bontható: a Red Bull előtti és a Red Bull utáni évekre. Amint meglett ugyanis a megfelelő anyagi és így technikai háttér Ricciardo mögött, ő azon nyomban szállítani kezdte az eredményeket is.

A fiatal ausztrál 2008-ban az Európai- és a Nyugat-Európai Forma Renault-bajnokság futamain indult, és előbbi sorozatban a 2., utóbbiban az 1. helyet szerezte meg az év végi összesítésben. 2009-ben folytatódott a sikerszéria: Ricciardo újonc létére hatalmas fölénnyel, 87 pontos előnnyel nyerte el a brit F3 bajnoki címét, és ezzel David Brabham (a háromszoros F1-es világbajnok Jack Brabham legkisebb fia) 1989-es sikere után ő lett az első ausztrál bajnoka a sorozatnak.

„Már nagyon korán felfigyeltünk Daniel képességeire”- emlékezett vissza az együttműködés első éveire Christian Horner, a Red Bull Racing F1-es csapatfőnöke, akit szintén az ESPN szólaltatott meg műsorában. „Ő gyors volt, ügyes, intelligens, és a mentális hozzáállása, valamint az autóversenyzés iránti elkötelezettsége is tökéletes volt. Egy szóval, minden megvolt benne, ami egy leendő nagy bajnokhoz kell.”

A Brit F3-as bajnoki cím jutalmaként a Red Bull 2009 év végén F1-es tesztlehetőséget biztosított Ricciardónak, aki három napon át vezethette Jerezben a Red Bull szélvészgyors autóját, és noha életében először ült F1-es autóban, rögtön több mint egy másodperces előnnyel zárta az élen a fiatal versenyzők tesztjét.

2010-ben a Forma Renault 3,5 literes sorozatához csatlakozott az ausztrál pilóta, akit a bajnoki címre is esélyes Tech1 Racing istálló szerződtetett. Ricciardo ugyan egy mountain bike-os edzés közben elszenvedett baleset miatt a szezon második tesztjét kihagyni kényszerült, ám az első verseny idejére már teljesen felépült, és Alcanizban mindkét pole pozíciót megszerezte, a futamokon pedig a 2., illetve a 3. helyen végzett.

Mountain bike-os hobbija kapcsán Ricciardo a következőt nyilatkozta az ESPN műsorában: „Mindig is imádtam a száguldás minden elképzelhető formáját. Ha épp nem akadt más a kezem ügyébe, mint egy egyszerű kerékpár, én akkor is megtaláltam a legnagyobb domboldalakat, amiken leszáguldhattam vele. Lassan így teljesen hozzászoktam a száguldáshoz, és ma már természetesnek érzem, amikor 300 kilométer per óra fölötti tempóval hajtok a versenypályán.”

A sikerekhez is gyorsan hozzászokott az ausztrál. Noha első évét töltötte a Forma Renault 3,5 literes bajnokságában, a szezon első 12 futama közül haton a pole pozícióból indult, és hármat megnyert, így a bajnoki címre is jó esélye mutatkozott. A szezonzáróra három pontos hátrányban érkezett az éllovas Mihail Alesinnel szemben, ám ezt a hátrányát az első futamban egy parádés rajt-cél győzelemmel nullázta le, így a második futamnak már egyenlő bajnoki esélyekkel vághatott neki, mint orosz riválisa. Alesin végül két körrel a leintés előtt megelőzte őt, így az orosz lett a bajnok, míg Ricciardo első évében az összesített pontverseny 2. helyén végzett, mindössze két pontos hátránnyal, és persze legjobb újoncként.

A jó szereplést pedig a Red Bull újabb F1-es tesztlehetőséggel jutalmazta. Ricciardo 2010. november 11-én a világbajnok RB6-ossal hajthatott pályára Abu-Dzabiban a fiatal versenyzők tesztjén, amit fölényesen megnyert. Sőt, a fiatal ausztrál a friss világbajnok Sebastian Vettel előző szombati pole pozíciós idejét is 1,3 másodperccel túlszárnyalta, igaz, ebben a pálya állapotának időközbeni javulása is alaposan közrejátszott.

2011-ben Ricciardo továbbra is a WSR-ben folytatta a versenyzést, immár az ISR Racing színeiben, és idén eddig két győzelmet szerzett Monzában, illetve Monacóban. Mindeközben a Toro Rosso F1-es csapatának tesztpilótájaként az összes eddigi Forma-1-es versenyhétvége pénteki első szabadedzésén vezetési lehetőséget kapott, vagyis így szaporíthatta F1-es tapasztalatait.

A Brit Nagydíjon pedig már a Hispania Racing főállású pilótájaként vehet majd részt, azaz most vasárnap élesben is bemutatkozhat a Forma-1-ben. 2002-ben egy másik ausztrál pilóta, Mark Webber szintén az akkori sereghajtó, a Minardi színeiben debütált az F1-ben, és első futamán, az Ausztrál Nagydíjon rögtön a bravúros 5. helyen ért célba.

Ricciardótól hasonló csodát persze butaság lenne elvárnunk a Hispania jelenlegi erejét, és a többi autó megbízhatóságát ismerve, és egyértelmű, hogy az új szerződés elsősorban a tapasztalatszerzés miatt jelent újabb komoly előrelépést a fiatal tehetség életében, aki immár nemcsak péntekenként, hanem egész versenyhétvégéken át tanulhatja majd az F1 fortélyait.

Egy biztos: a jövőben is érdemes lesz odafigyelnünk erre a 22 éves ausztrál srácra. „A célom, hogy egy nap világbajnok legyek”- mondta el az ESPN-nek Ricciardo. És hát tudjuk, mi történik akkor, ha egy ausztrál egyszer valamit a fejébe vesz...

Borbás Bálint

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés