2011.10.28. 20:49

Ha veszélyes, miért versenyeznek? - az F1 világbajnokai elmondják
Alábbi összeállításunkban az Autosport által készített nyilatkozatokból szemezgettünk.
Michael Schumacher (Mercedes GP, hétszeres világbajnok):
„Nem hiszem, hogy vezetés közben bármelyikünk is arra gondolna, hogy veszélyes, amit csinálunk. Először is, mi, versenyzők csak akkor érezzük igazán jól magunkat, amikor a határokat feszegetjük az autóval, ezért mindig ez a célunk, és ezen a hétvégén is tövig fogjuk nyomni a gázpedált. Teljes biztonságot elérni - ez szerintem abszolút hiú ábránd az élet bármely területén. Igen, az autóversenyzésben persze több a kockázat, mint más tevékenységekben, és igen, a Forma-1 valószínűleg a leggyorsabb motorsport a világon. De az is tény, hogy az utóbbi időben rengeteget fejlődtek a sportág biztonsági feltételei. Nézzük csak meg ezt az új pályát Indiában: itt is láthatjuk a hatalmas bukótereket, amelyek csak a mi biztonságunkat szolgálják. Ha ennek ellenére mégis valami szörnyűség történne a pályán, az szerintem már a végzet műve, és a végzet olyan dolog, ami előbb-utóbb mindannyiunkat utolér. Természetesen nagyon érzékenyen érintett mindkét versenyzőtársunk elvesztése, de sajnos azt kell mondanom, hogy ez az élet rendje.”
Sebastian Vettel (Red Bull Racing, kétszeres világbajnok):
„Borzasztó két héten van túl a motorsportok világa. Alig értem haza Koreából, amikor értesültem Dan Wheldon haláláról, aztán múlt vasárnap pedig a karosszékemben ültem otthon, néztem a tévét, és ott láttam Marco (Simoncelli - a szerk.) szörnyű balesetét. Nem voltunk közeli barátok, de ismertem őt. Idén is találkoztunk, és szörnyű volt csak várni, várni és várni a tévé előtt, mert mindannyian tudjuk, hogy sosem jó jel, ha ilyenkor késik a híradás a versenyző állapotáról. Mindannyian vállalunk némi kockázatot, amikor autóba vagy motorra ülünk, de mi imádjuk a versenyzést, és azt az izgalmat, amit csak ez tud nyújtani az életben, és semmi más. Ugyanakkor persze mindig reméljük, hogy sohasem történnek többé ilyen szörnyű balesetek. Imádjuk, amit csinálunk, ezért örömmel vállaljuk az ezzel járó kockázatot, de tényleg sokkoló látni, hogy milyen gyorsan rosszra fordulhat minden. Úgy vélem, mindig kötelességünk egyre biztonságosabbá tenni a motorsportokat. Sokan talán kritizálnak minket a nagy bukóterek és effélék miatt, de inkább kritizáljanak minket, minthogy valaha is át kelljen élnünk azt, amin most a MotoGP és az IndyCar megy keresztül. Szóval, imádkozunk, hogy velünk soha ne történjen hasonló, de tudjuk, hogy sajnos sohasem lehetünk ebben egészen biztosak.”
Fernando Alonso (Ferrari, kétszeres világbajnok):
„Amikor az autóban ülünk, akkor nem befolyásolnak minket az elmúlt hetekben történtek, de a holtidőben bizony igen. Nagyon szomorú napokon vagyunk túl. Csak ülni otthon, és nézni a tévében, ami történt - ez szörnyű érzés volt. Dan balesetét a hírekben láttam ismétlésben, és utána két-három napig nem is tértem magamhoz, csak kóvályogtam jobbra-balra. Marco bukását élőben néztem végig. A tévében néztem a versenyt, és még hétfőn sem akartam elhinni, hogy mi történt. Szóval, nagyon szomorú napok ezek a motorsport számára, és általában véve mindannyiunk számára is. De amikor beülünk az autóba, akkor mindez egy pillanat alatt kitörlődik a fejünkből. Mi imádjuk a motorsportokat, imádjuk a versenyzést, és az az adrenalin, amit ez ad számunkra, valósággal megvakít minket: ilyenkor megszűnik a veszélyérzetünk. Imádjuk a versenyzést, de az eszünkkel persze tudjuk, hogy ez veszéllyel jár. Ezen a pályán például körülbelül 320 kilométer/óra lesz a csúcssebesség, amit elérünk. Ha ekkor valami műszaki hiba történik az autóval, akkor valószínűleg nem tudjuk elkerülni a méretes bukást. De amikor az autóban ülünk, akkor egyszerűen lehetetlen erre gondolni: a sebesség öröme ilyenkor minden mást elnyom. Egy szóval: tudjuk, hogy veszélyes, de imádjuk ezt a sportot.”
Lewis Hamilton (McLaren-Mercedes, egyszeres világbajnok):
„Kimondhatatlanul tragikus volt az elmúlt néhány hónap a motorsportok számára. Előbb Christian Bakkerud ment el közülünk, aki szintén egy nagyszerű versenyző volt, majd most itt van ennek a két másik kiváló tehetségnek a halála, és Martin Hines tragédiája, aki oly sokat tett ezért a sportágért, és aki sokat segített nekem, hogy idáig eljussak. Az ilyen tragédiák az emberek eszébe juttatják, hogy mi a legfontosabb az életben, mert amióta az F1-be kerültem, sohasem volt alkalmam köszönetet mondani Martinnak mindazért, amit értem tett, és többé már nem is lesz erre lehetőségem. Szóval, emberek, mondják ki, amit éreznek azok iránt, akiket szeretnek, amíg megtehetik. Ez a legfontosabb, minden más mellékes.”
Jenson Button (McLaren-Mercedes, egyszeres világbajnok):
„A motorsport más, mint a többi sportág. Minden motorsport veszélyes, mindegy, hogy melyik válfaját űzi az ember. Persze a veszélynek is vannak különböző szintjei. A MotoGP, az MotoGP - ne feledjük, hogy ott aztán semmi nincs a versenyzők körül, ami a bukásoknál megvédhetné a testüket. Az a sportág 50 éve ugyanazokkal a feltételekkel működik. Az IndyCarban is kézzel tapintható a veszély: az oválpályákon szinte szünet nélkül padlógázon haladnak az autók, amelyeket csak centiméterek választanak el egymástól. De az a sportág erről szól, éppen ez adja a szépségét. Komoly sokként ért, amikor értesültem Dan balesetéről, mivel kisgyerekkorom óta ismertem őt, és rengeteg közös élmény fűz hozzá. Ő maga is komoly törekvéseket tett annak érdekében, hogy javítsák az IndyCar biztonsági feltételeit, tényleg mindig fontosnak érezte ezt a topikot, úgyhogy remélhetőleg az ő tragédiája nem marad majd változtatások nélkül. Ez egy hatalmas veszteség a motorsportok számára. Nagyon nehéz bármit mondani, amikor egy ilyen kaliberű ember távozik az élők sorából, de szerintem a legjobb, amit ilyenkor tehetünk, hogy megpróbálunk a szép dolgokra emlékezni az elhunyt életéből, és felidézni mindazt, amit a sportért tett.”
Jackie Stewart (korábbi háromszoros világbajnok):
„Dan bukása remélhetőleg sokaknak felnyitja majd a szemét, hogy milyen veszélyes még mindig a versenyzés. A legnagyobb veszélyt az jelenti, amikor az egyik autó ráhajt az előtte levő kerekére, és az égbe repül. Dannel is pontosan ez történt, egy igazi légi katasztrófa volt, és ez sajnos bárkivel megtörténhet - a Forma-1-ben is. Ezért szerintem most mindenkinek meg kell állnia egy pillanatra, és elgondolkozni rajta, hogy hogyan tovább. Persze lehet folytatni mindent úgy, mint eddig, mintha misem történt volna, de nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás. Az utóbbi időben az F1-ben is egyre több az ütközés, és a pilóták azt hiszik, hogy ez nem nagy ügy, mert teljes biztonságban vannak a pilótafülkében. Nos, ez igenis nagy ügy, mert elég egy rossz mozdulat, és máris fellőtték magukat az űrbe, ahogy a tavalyi valenciai futamon Mark Webber Heikki Kovalainen autóján, és onnantól kezdve már csak a szerencse kérdése, hogy hogyan landolnak. Henry Surtees is így halt meg, és nem azért, mert az régen volt, hanem azért, mert neki nem volt akkora szerencséje. Szóval, szépen kérem, ne intézzük ezt el egy kézlegyintéssel, mondván, hogy ennyi tragédia még belefér a statisztikába, és amúgy is ritkán történik ilyen szörnyűség. Nem, komolyan ki kell vizsgálni a történteket, és el kell érni, hogy a jövőben még egyszer ilyesmi ne történhessen.”
Mark Webber (a Red Bull Racing pilótája):
„Jackie (Stewart) kitartó munkájának köszönhetően mára elfogadottá vált az a nézet, hogy folyamatosan javítanunk kell a sportág biztonsági feltételein. Nyilvánvaló, hogy már eddig is sokat fejlődött a sportág ezen a téren, főleg abban az időben, amikor még Jackie maga is versenyzett, és később, az 1994-es imolai tragédia után. Úgy gondolom, hogy a biztonsági körülményekkel sohasem lehetünk elégedettek, és nem dughatjuk a fejünket a homokba azt gondolván, hogy minden a legnagyobb rendben van, és a mi kategóriánk tökéletes ebből a szempontból. Igen, mi, pilóták szeretjük a kihívásokat, és a veszéllyel is szeretünk kicsit dacolni, de azért, ha lehet csökkenteni a kockázaton, akkor azt mindenképpen meg kell tenni. Addig is, beülünk az autóba és nyomjuk tovább, ahogy eddig.”
Borbás Bálint
|